Nyári 'élmények'

Milyen volt ez a nyár? Eddig - mert még tart egy darabig.
Olyan mint a bejegyzéseim.
Semmilyen.
Jó, kicsit azért rosszabb.

Épp Zenyik kollegával értekeztem minap és egy jó hasonlattal bátorkodtam élni.
Veszünk egy szép - esetleg új - autót. Aztán használat közben jönnek a kisebb karcok, horpaszok, piciny hibák és elhajlások. Egyik sem különösen nagy, de összességében azért egy idő után elég leharcoltnak tűnik majd a verda.
Pont úgy, mint ahogy én is érzem magam.
Egyelőre végzetes gyártási hibát nem látok. (Ez ennyi idő alatt azért kiderült volna.) De a kisebb stiklik tömege már már idgesítő kezd lenni és a használatot is erősen befolyásolja...
Más kérdés, hogy egyáltalán milyen gyártmánnyal állunk szemben. Nem biztos, hogy egy aszfaltbetyárral kéne offroad versenyekre járni... (Monnyuk az erre való alkalmatlanság is kiderült volna több mint tíz év alatt szerintem.)

Mert, hogy itt állandó sírás van, meg világvége, azt ugye meg lehetett szokni, de ha írtam is volna ide - ami teszem azt pozitív - szinte azonnal überelte valami nyavalya.
Egyik nap futok egy jót, bizakodom, másnap már beáll a vállam, ami miatt 4-5 napig mozogni is alig tudok. Aztán megint belekezdek, de akkor meg olyan munkahegy jön a kánikula kellős közepén, hogy épp csak élek és az ágyból való reggeli kikászálódás is nehéz. Utána egy kis derék, meg csípő, meg mittoménmi...

De a hagyományokhoz híven megint le kell írjam, hogy ez annyira reménytelen vállalkozás, hogy nem hagy nyugodni és folyamatos érdeklődéssel követem a fejleményeket.

Hogy azért pozitív részek nélkül ne maradjon e poszt.

Minap hajnalban lementünk egyet csobbanni. Tükörsima, langymeleg víz, szélcsend, korai időpont miatt tömeg sem volt, mondjuk az a két fürdőző azért jöhetett volna később is, de ez talán belefér. Szóval nem kellett több mint fél óra a vízben. Énmegavíz... De tényleg jó volt. Után olyat futottam, hogy azt hittem a lábaim kiszaladnak alólam.

De említhetném a tegnapi szösszenetet. Az éjjeli, reggeli eső után végre rászántam magam egy bakonybéli körre. (Itt sem voltam ezer éve, bár régebben azért elég rendszeres vendég voltam.) Bakonybél-Huszárokelőpuszta aszfalt bemelegítés után a dózeren fel a Kőris-hegyre, majd aszfalton vissza Bakonybélbe. A dózertől féltem, mert az ugye kb. egy óra hegymenet, de teljesen vállalhatóan ment. A bögölypopulációnak ez úton is külön köszönöm, hogy nem hagyták, hogy figyelmem lankadjon... Ezen a murvás úton még nem jártam, csak rég szemeztem vele. Jó móka. Egész egyenletes az emelkedése és zömében árnyas is csak egy kicsit túlfutottam a tervezetthez képest, mert benéztem egy elágazást. A lefele aszfalt sem volt rossz, de azért rendszert nem csinálnék belőle...

Augusztus végén megyünk egy rövid családi nyaralásra. A tavalyi egy napot kicsit megpróbáltuk felbővíteni :) ! Szlovéniában  bledi tónál találtam vmi szégyenletesen olcsó szállást. Lesz víz, meg hegyek a közelben, kerékpárutak, meg város. Mindenki szemezgethet magának. Egy Triglav sportos mászást tervezek, de ezek a tervek... Hmmm...

A dolgok jelenlegi állása szerint nagy a valószínűsége, hogy idén is kísérem Fridit a TDG-n. Mondtam neki, hogy kanyi pénzem nincs úgy kalkuláljon, de eléggé köti az ebet a karóhoz. Meglátjuk. Hátha.

Mostanában nagyon foglalkoztat - újra és újra - az edző kérdés. Pár hete voltam Csanyának pályát jelölni a Börzsönyben. Első nap jelöléses séta, másnap reggel kontrollfutás. Az egy dolog, hogy mennyire nem ment, de a meleg miatt nem is esett túlzottan jól.
Itt aztán összefutottam BarátGiziGabival.
Már korábban nézegettem a kis csapatát, munkásságát és tetszett amit láttam. A vele való rövid diskurzus is megerősített abban, hogy szimpatikus amit/ahogy csinál.
Annyi a bökkenő, hogy nincs nála felvétel és pénzem sem tudom honnan lenne rá. Szóval így teljesen reménytelen a dolog. Vagyis kezd érdekelni :) !

Azt hiszem akkor kezdődik majd a végzetem, ha egyszer valami sima, megoldható, reális probléma felé veszem az irányt.