"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2018. április 1., vasárnap

Mijezamárcijus

Gyakorlatilag minden évek óta járt és bejárt tt elmaradt idén, kora tavasszal :(((
Reguly - Odvas-Kőris - Bakony50
Nehéz volt megállni?
Asszem nem.
Egyelőre 20, vagy 20éspici táv elég. Persze a szintugráshoz pont jó alkalom egy-egy ilyen rendezvény, de valahogy most az időzítés sem volt jó. (Az Odvas-Kőris és a Bakony50 most péntek-szombaton lett volna, egymást követő napokon...). Na neeem...
Ha a januári hullaházi állapot felől nézem, akkor egész jó a helyzet. (Akkor onnan nézem, mert onnan szép :) ). Mostanra sikerült 80 körüli kilikre tornászni az adagot amire tavaly augusztus!!!! óta nem volt példa.
Sajnos 21-én sikerült majdnem KO-ra tenni a derekam, de hála a sok jógának, csak egy kisebb, pár napos kiesés lett belőle. Régebben ilyenkor min. két hét mozdulatlanság és ágyhoz kötöttség volt a jutalom, most egész jól megúsztam (bár 2-3 év alatt még ennyi sem volt...).
22ó jóga. Még soha nem jött össze ennyi egy hónapban és nem mondom, hogy ez a csúcsok csúcsa, de néha tényleg ez tart össze.
Mostanában ráadásul min. napi 8 óra talpon-létrán-fán töltött idő. Gyakorlatilag csak sötétedés után tudok végre leülni, szóval aktív a regeneráció...
A három hónap alatt megtett 665 kili még soha nem volt ennyire kevés, de nagyon remélem, hogy fokozatosan és lassan tudom növelni. És ez lenne a lényeg. A mumus tavaszi időszakot nagyobb kilengés és meghalás nélkül túlélni. Ez persze főleg a munkaszervezésen múlik majd és, hogy mennyit sikerül pihenni. Sajnos mostanában estére annyira fáradt vagyok, hogy aztán már aludni sem tudok.
4-5-6 órák, felkelésekkel tarkítva... Nem ideális.
Erősnek nem érzem magam és pl. pont tegnap úgy keltem mint akit agyonvertek, de egy kis jóga és mentális tréning segítségével csak kiráncigáltam magam egy húszasra. Az a szerencse, hogy már tudom, hogy tudni fogom és nem ijedek meg egy-egy rossz nap kezdettől, mint ahogy 70-nél sem vizel az ember a gatyájába csak azért mert nem tudja emelni a lábat, hánynia kell és szédül és még van 2000 szint és 30 kili :))) ...
Megoldjuk.
A türelem a barátom.
Kicsiben és nagyban is. A szokásos 'jól akarok lenni' szlogen...

Számok.
Pont pár napja beszéltem valakivel, aki nem mér pulzust merőérzi.. Nemtom, jó neki én több mint tíz éve mérek de aki azt hiszi, hogy tudja, az nem tudja, hogy csak azt hiszi, hogy tudja.
Tegnap: -20,34 kili - 145 avg - 5,40p/km
Ma:  - 20,54 kili - 143 avg - 5,40p/km
Ez ugyan az, vagy ma jobb. Neeem?
Tegnap: Tökéletesnek mondható időjárásban, jó erőben, jó kedvvel érzésre egész könnyedén. 4alá
Ma: Már az elején meghalva, iszonyat pofaszélben, érzésre egy helyben járva és csak becsületből nem bele sétálva. 2fölé
Szóval kb. ennyit tudnak magukban a számok.
Viszont ha nincsenek számok, nem derül ki, hogy ez a mai egy igazán hasznos edzés volt. Pont az a fajta amire azt mondom, hogy az ebben az állapotban produkált jó eredményekre kell hajtani, mert ezek fognak számítani 50-100-ig. Hiába virgonckodik valaki az első 20-30-40 kilin, azt mindenki tudja.
Onnan kezdődik az egész veleje, vagy hogy klasszikust idézzek 'onnan válik el a szar a májtól'.
Az elején hozok 20-40s-ot egy kilin, hogy aztán elveszítsek 1-2p-t... Höhö...
És ehhez sajnos erre fel kell készülni, és leginkább fejben!
Jó. Nem leginkább, de hangsúlyosan :) .

Mára már elég okos voltam, ugye ;) !

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése