Ismeretlen utak

Pedig tényleg abban a hitben ringattam magam, hogy jól kihasználom majd ezt a három napnyi tökéletes futóidőt.
De nem.
Sajnos megint KO barátom vendégeskedik, így egyelőre vele küzdök.

Addig is legalább egy-egy rövid túra erejéig próbálom csökkenteni a bakonyi ismeretlen ösvények számát.

Tegnap Kerteskő környékén sikerült felderíteni a régi zöld sáv jelzést, ami persze sokkal szebb, mint a most hatályos. A szurdok után marad a Gerence völgyében és üde kaszálókon halad, néha a patak, néha az erdő felé kanyarodva. A fák alatt full medvehagyma szőnyeg. Pazar.

Az érdekes a dologban, hogy ha az ember fia a szurdok felől érkezik, akkor szabad a bejárás, ha a Szömörke-völgy felől, akkor egy fokozottan védett/szigorúan nagyonbelépni tilos tábla fogadja.
Minden esetre szép.
Nagyon.

Mai nap meg végre elindultunk a keleti Bakony felé, mert ez aztán igazán fehér folt. Pedig tök hüleség. Könnyen megközelíthető Várplota és közelebb is van, mint Bakonybél, vagy Pénzesgyőr. A mai karika lenyűgözően szépre sikeredett. Jövök ide vissza futni amint lábra tudok állni az tuti.
Ez volt a kör.
Kicsit macera volt megtalálni a beszállási pontot, de mostantól sima ügy. Innen meg csoda. Egy széles, két oldalt változó magasságú sziklákkal határolt völgyben haladtunk, majd az abszolút eltérő jellegű, sziklagyepes felső peremen tértünk vissza. Északra van még bőven folytatása, így nem lehet nem visszajönni.
Eccerűen csodaszép volt!

Addig is tömöm magam, pihenek és próbálom mielőbb elhessegetni kedves barátomat...