Picit nehézkesen halad a márciusi futóéletem.
Amint kicsit is kisüt a nap persze mindenki rögtön szép kertet akar...
A múlt hét így eléggé a rápihenés jegyében telt.
Csütörtökön még egy kis migrénes rohammal támogattam magam egy tihanyi kertben, csak a ráhangolódás végett.
Pénteken aztán havas esőben indultam neki a négy naposra tervezett körutamnak.
Első állomás Szada volt.
Itt a kert rendbetétele helyett rögtön egy kis Margita körüli kocogással múlattam az időt, ha már Zenyik kollégának sem akadt jobb dolga. Amúgy is esett...
Levezetésként még egy hét órás műszak belefért sötétedésig.
Innen Piliscsabára mentem egy kis baráti kényeztetésre. Habzsidőzsi, tésztaparti. Ahogykell.
Szombaton Pilis Maraton. 49km/1500m
Egy szezámki és fél csomag Sponser gumicukor a testnek, tavaszi illat és szemerkélő eső a léleknek. Nagy rész hazai pálya, bár mióta nem itt futkorászom minden sztrádává alakult erre felé...
Kis átszallagozás miatti eltévedés is belefért.
Nem tudom milyen megfontolásból vittem a tavaszi Pilisbe Bondi-t, de nem volt jó ötlet. Piliscsév, Vörös-út, Simon-halála... Fent a Pilis gerincén havaseső... Néha fáztam, de alapvetően jól működtem. Monnyuk biztos a cipő hibája, hogy lassú fosnak éreztem magam, de utólag visszanézve a menetet nem is panaszkodhatok. Kicsit marasztalt a sár és azt éreztem, hogy egy helyben futok. Két fiatal titán próbált lerázni, de én csak szép komótosan tartottam a saját iramom. Az első frissítőponton nem volt kóla, így csak a 20. kilinél, Szántó határában tudtam először normálisan frissíteni. Addig zsíron nyomtam. Kb 26-nál megint a Rajt/Célt érintettük és nekiiramodtunk a Szénásoknak. A két titán konokul tartotta magát, de már a kisebb emelkedők is gondot okozotak nekik.
Nekem nem :)!
A Szénásig három sporit gyűjtöttem. Lefelé próbáltam leszakítani a zárkozókat.
Sikerrel.
Az utolsó ponton mondták, hogy 4. vagyok, de nem úgy mint Csanya, hanem tényleg. Ezt nem értettem, de örültem neki.
Az Antónia-árok vicces így új ruhájában, de majd berosáltam, úgy menekültem.
Szentiván szélétől aztán ismeretlen, viszont mély homokos utakon kellett Csabára visszatalálni. Nem könnyen, de sikerült.
A vége címhez közelítve még feltűnt a távolban egy fehér vitorla, így a vége sprintet is gyakoroltam. Még nem teljesen kiforrott a dolog, maradjunk annyiban.
Összességében nem volt rossz, de egy 5ó körüli időt azért illett volna behúzni.
A sár, a frissítés, a hideg, a szél, a....., a...., szóval nem én vagyok a hibás csakis a körülmények...
Vasárnap egy 10 órás, majd hétfőn egy 9 órás műszakkal pihentem.
A metszőolló gyakorlatilag a kezemhez nőtt a gyepszellőztető hangját meg álmomban is hallom...
Nem tudom mikor fogok futni, de a közeljövőben nem nagyon.
Viszont baromi fáradt vagyok.
Ez remélem erősít...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése