Nem győzöm kihasználni.
Hétvégén elmentem egy bakonyi ötvenesre, ha már közelben volt.
Remélem jövőre az UTMB miatt nem fogok tudni elmenni rá...
Ráadásul az ötvenes távon elsőnek beérkező egy két főre szóló ebéd/vacsora meghívást nyert.
No, az eredmény szerint,
ha más futó nem indul, akkor képes vagyok elsőnek beérni!
Fasza.
Ráadásul voltak benne ismeretlen részek is, és mégis!
Számomra mostanában gyorsan csökkennek a fehér foltok a Bakonyban.
Az eleje ennek a TT-nek ismerős volt.
A K+ és főleg a P- Kőris-hegyig teljesen hazai pálya.
A piros folytatását már futottam ősszel de most helyenként annyira elmosta az eső, hogy alig ismertem rá. Folyton vissza kellett fognom magam, mert nagyon vitt a lábam, de féltem, hogy elfutom az elejét és a későbbi melegtől is tartottam.
A Vinye felé tartó aszfaltot eddig csak autóból ismertem, és meg kell mondjam, hogy úgy jobban tetszett...
A Zörög-tetőre a Z- már megvolt, de ellenkező irányból. Sokkal nagyobb emelkedőre számítottam. Egyébként brutálul jelzett pálya volt.
Szalag, tábla, jelzés dögivel.
Ebből a szempontból teljesen futóbarát TT.
A navigációt nem is néztem, mert ismertem a terepet. Egy kajálós, kapaszkodós rész után mégis valami miatt a vekkerre néztem és dermedten láttam, hogy a kis nyíl nincs az úton!
Bakker ezmi?!
Nagy szerencsém volt, mert csak 50 m-t tévesztettem.
Persze a kereszteződésben két szalag és egy A4-es tábla is volt. Ennyit az evésről és vekkernézésről... Futni kéne tán...
Megint egy pisor pont a vekkernek!
A Zörög-hegyen épp felért a pontőr, csak pecsét és gurultam is lefelé. Cseszneken volt egy kis oda-vissza szakasz. Itt megnyugodtam, hogy nincs a nyakamban senki.
Egyébként ez az elsőség még így egy noném tt-n is megviselt. Egyszerűen frusztrált. Komolyan jobban örültem volna ha már végre valaki leelőz, francnak van kedve elsőnek lenni!
Aztán következett a S- felfelé. Nulla út, bazi susnya és kb 20-30 cm széles, a szederből kivágott kis ösvény, ami kavarog le-föl, jobbra-balra. Szegény gps majd megkergült. Meg én is.
Aztán a Bakonyi Mikiről szemből többször bejárt, ismerős rész és végre a Cuha-völgy!
Mivel már fogytán volt a vizem, örültem a vasútállomáson lévő pontnak,
egész addig amíg ki nem derült, hogy csak bubis vizük van.
Eztsohasenemfogommegérteni.hu
Bubisvíz az erdő közepén, akkor, amikor sima vizet az épületből is kihozhatnának...
Spongyátrá!
Innen a Z- megint ismeretlen rész volt.
Gyönyörű patakmeder kicsit teknikás betétekkel. Egy csámpázós felfelén meg azt vettem észre, hogy vhogy kikapcsoltam az órám. A susnyaharcban egy rönk átkelésen biztos megnyomtam vhogy. Így csak egy szép piros vonal maradt ezen az útszakaszon.
Aztán a nagy élvezkedést egy kiadós szántóföld szélén futás koronázta. Persze tűző napon...
Porváról meg zsombékos fűfutás volt a menü, szintén szántóföldek között. Itt bizony már tolnom kellett a gumicukrot az arcomba rendesen...
Az aszfalton végre elértem az ismerős K- jelzést. Innen Szépalma nincs messze, viszont genya emelkedő hátráltatott. Pecsét után kis lejtőzés után elég lélekromboló aszfaltozás jött amiről még film is készült.
Mégpedig azért, mert ezen a futáson avattam fel a gyártó Makai Bettivel közösen összehozott futóalsómat. Ez hátul tele van zsebbel, ebbe fér el egy csomó cucc. Ráadásul vmi egész elképesztő anyagból van. Olyan vékony, hogy nagyon.
Szóval termékmenedzselt futó lettem, vag ymi?!
Ma meg Pénzesgyőrben volt dolgom, így ott futottam egy karikát.
Az indító P+ nincs is igazából, így csak az órámmal tudtam abszolválni.
A lehető legszebb, legvarázslatosabb részeken megy. Nemhiába nincs jel:)!
A Kerteskői-szurdok meg tele van vízzel, így olyan mint a Szlovák-paradicsom. Monnyuk utána a csalános már igazi hungaricum.
Az teljességgel lehetetlen, hogy nekem valaha is reumám legyen! Mostanában annyiszor szívok a szedres-csalános részeken, hogy az nem igaz.
Lehet, hogy a Bakonyt nem egy csapadékos nyár utáni, kora őszi, full kontaktos időszakban kéne felfedeznem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése