Reggelre már nagyon nem voltam jól a nemfutástól.
Kinéztem és brrrrr... kicsit későbbre halasztottam a mozgást. Hó ugyan nem volt, de zúzmarásra dermedt minden.
Aztán délelőtt annyira sütött a nap, hogy dél felé mentem egy karikát.
Jó volt.
Nagyon.
Felmásztam a csopaki Endrődi-kilátóba és majd seggre ültem. Azt hitem a környéken mindenhol hét ágra tűz a nap, de tévedtem. A Balatont nem is lehetett látni, csak egy ködpaplan volt a helyén. Tihany meg egy ködbucka volt a nagy fehér habban.
Örültem ,hogy nem hagytam otthon a gépem. Mindig vinnem kéne, mert állandóan adódna téma.
Ha már nálam volt lefotóztam a veszprémfajszi kálváriáról adódó kilátást is. A templom mögött látszódó házak már Nemesvámoshoz tartoznak. Ott a cél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése