"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2012. augusztus 6., hétfő

Bele kell csapni!

Amennyire nem megy az írás, annyira nem megy a futás sem.

Mindkettőt csak halogatom, de nem lesz ez így jó.

Az elmúlt 1,5 hónapot esélyem sincs részletesen leírni bár a Lavaredo-ról elkezdtem egy beszámolót, de eluntam. Nem lesz. Majd leírom akkor és úgy, ahogy előjön.

Annyi talán fontos, hogy végül csak-csak végére jár a lehurcolkodásunk, így a pilisi, budai ösvényeket fájó szívvel, de el kell hagyjam. Balatoni ösvények még nincsenek, bár múlt héten a kicsikkel már bejártunk egy 10 kilis laza körnek mondható szakaszt. Túl sok szint nincs errefelé, de az erdő erre is csodálatos.

Ami nagy különbség:
Nem kell hozzá autóba ülni!!!!
Mivel a kölkök gyalog járnak majd suliba, így reggel kicsit szabadabban mehetek futni!

Sajnos ez a nyár nagyon szar futásügyileg.
Május 2690m/99 kili
Június 10620m/266 kili (ebből Lavaredo 5700m/120kili)
Július 3500m/86 kili

Khm....

Ehhez még jön egy Budapest Terep Kupa feladás is. 8 kili után gyorsan visszafordultam mert az achillesem nagyon nem akarta azt, amit én fejben nagyon...

Szóval bele kell csapni, fel kell venni a fonalat, ez van.

A derekam a nagy költözködés ellenére sem fáj.
Az achillesem meggyógyult.
Ion-, vitamin- meg egyéb raktárak feltöltve, tehát irány a kilövőállás!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése