Balatoni nyár

Nyaralás ez, persze, a végtelen tunyulás művészete.

Bár ez sem igaz.
Még sok időmet veszi el a visszamászkálás.
Várom nagyon, hogy elinduljon az iskola szezon és végre kicsit normalizálódjon az időbeosztásom.

Ma megint kanyarintottam egy kicsit nagyobbacska kört.
Lassan már érzem komolyan az edzetlenséget. Eddig sem volt leányálom, de ma már komoly jeleit láttam a leépülésnek. Mármint a testinek. (A szellemit még nem vettem észre, vagy annyira előrehaladott, hogy észre sem veszem...). Mint egy öreg aggastyán úgy mozogtam. Persze ilyen élményekkel aztán nehezebb is másnap elindulni.
No, de sebaj, holnap kicsit jobb lesz, aztán még jobb és rövidesen visszajön az íze.

Néha (tényleg csak néha) kapok közös futásokra meghívásokat. Hmmm, nagyon kedves ez ezektől a futóhaveroktól, de nagyon nem érzem, hogy nekem kéne koloncként zihálnom a fülükbe. Tényleg.
Jó hogy nem megy, de legalább magamhoz képest. Nem kéne ezt máshoz mérve is megtapasztalni.
Inkább próbálok illedelmesen hárítani...

Szóval jó volt ez a mai kör, de azért már hajnalban is annyira meleg van, hogy egy 2 ó-s kör necces pia nélkül. Holnap viszek magammal inni.
Ha már vannak új kulacsaim, legalább használnom kéne őket.
A szisztem tényleg már annyira, de annyira, hogy.... csak én vagyok hozzájuk nulla...

Tegnap lefurikáztam otthonról az összes bicajt is, így már mindenkinek itt van a kerékpárja. Végre! Mehetünk együtt bejárni!
Ma papa ment elől, miközben a suliba mentünk egy kis festegetésre. Egy kis hídon kellett áthajtani. A hónom altt egy nagy karton doboz volt, mert mennyünkszemetetkidobniaszelektívebe, vagy mi.
No.
Papa akkorát perecelt a híd végén kartondobozostúl, hogy öröm lehetett nézni. Mindenhol vérzett meg zúzódott. Deénnagyonkeményfaszagyerekvagyok! Ez a lényeg.
Szóval ma megmutattam a kerékpározás 1-2 apróbb mesterfogását a kölköknek, csak, hogy tudják mi a pálya...

Néztük az olimpiát neten.
Fasza volt.
Nagyon élveztük, a fehér szoba falára vetített széles vásznat.
Jó volt, na.
Mostanában olvasok ezekről a milliós elismerésekről.
Elsőre azt gondoltam, hogy mennyire jól van ez, és mennyire megérdemlik. Megérdemlik, igaz, de nincs jól ez így.
Megint az élsport visz mindent. A tömegsport meg béka segge alatt.

Arra gondoltam, hogy
nekem például a legjobban úgy lehet eladni bármit, ha egy számomra ismerős sportoló reklámozza. Egyrészt szimpatikus bagázs, másrészről, mivel tömegsportolok, ezért sok biszbaszra van (van?) szükségem.
Nomármost.
Ha menne a pénz a tömegsportba, akkor egyre többeknek lenne szüksége biszbaszokra, és nem gyógyszerre menne el a della. Egyre nőne a reklámértéke a sportolóknak (akik bizbaszokat, vagy bármit reklámoznak), egyre több normális reklámszerződést tudnának kötni a piacon (nem csak a nyertesek, hanem azok is akik, 'csak'!!! pl. példátlan sportszerűségükkel tűnnek ki). (Az amerikai nyertesek alig kapnak a magyarokhoz képest.) Szóval a tömegsportba öntött pénz hatványozottan megtérül, míg 1-2 sikeres sportoló ajnározása csak nekik jó bót. (Mondom, nem tőlük sajnálom, megérdemelték, csak az összkép, ugye...)

Ma, ahogy futottam a rekettyésben, a világvégén, ahol tényleg nem jár senki, megint friss, ropogós szalagokba botlottam. Felment a pumpám és elkezdtem szedni, de annyi volt, hogy még vissza kell menjek. És tényleg volt mostanában egy kis buli erre.
Most fel is hívtam a szervezőket. Azt mondta az ember, hogy azokat még egy sokkal régebbi túrára, vagy versenyre rakta ki valaki.
No.
Ha én egy erdészeti-, természtvédelmi-, erdeiútvédelmi-, vadászati nemtudomkivagyok, akkor kúúúrvára nem érdekel ki tett ki szalagot. Csak az érdekel, hogy hetek, hónapok óta lengenek ezek a szarok a fákon. És ha rajtam múlik, akkor egy tőlem függő engedélykérelmet biztos, hogy nem adok ki, az tuti. Senkinek. Nem érdekel ki tette ki és leszedi-e maga után a szalagot. Mondtam a csókának, hogy elég furcsa gondolatmenet mentén hagyta meg azokat a szalagokat. Nem volt erre válasza. Vajon miért?
Ma leszedtem párat, de holnap megyek vissza aratni. Rengeteg van. Egy felújított jelzésen!!! Hogy minek egy TT-re szalag, az monnyuk más kérdés, ne nejünk bele, de hagyjuk?
Szedjék le!

Zajlik itt is, mondom!

Az állatok meg nem félnek erre, ez csoda!

És nyírják az erdei ösvényeket.
Komolyan!
Géppel nyírt csapásokon megyek.
Nem egyen!
Beszarás!