Még mindig

futok.
Nemhiszemel!!!

A múlt két hétben 10 napot tudtam edzeni és egyre jobban. Na!
Az első héten csak a szokásos 10 kilis alapkörön, aztán múlt héten már kicsit bátrabban. Bicaj is volt.
Hétvégén meg egy gerecsei 33 kilis kör.

A lényeg az, hogy ugyan nem vagyok erős és elfáradok mint a fene, de van erőm, nincs meghalás, nincs KO.
Bírok úgy futni, hogy izomlázam legyen, bírom még tovább nyomni a jóleső határon túl, tehát valami azért elindult.

Vége a tanévnek is, így talán egy kicsit kevesebb rohanásban lesz részem, de azért nem fogok tétlenül pihengetni mostanában sem, az biztos.

Mivel a Lavaredo nevezésem senkinek sem kellett, ingyé sem, így megértve a sors szavát elindulok jövő hét végén.

Nem, nem hülyültem meg. Teljesen nem.

Szépen kinyomtattam az útvonal térképét és tanulmányoztam egy keveset.

16-33-48-67-78-98-105-110 km-nél lesznek frissítőállomások.
Mindegyik megközelíthető autóval is.
Mivel már megszerveztük ezt az utat családi nyaralás részeként, így elindulunk.
Én meg a versenyen.
Este 10:00-kor, pénteken.
Ha 8 - azaz nyolc - óra alatt elérek a 48. km-nél lévő pontra, akkor pont napfelkelte környékén láthatom a Három Nővért, ami azért nem rossz és nekem épp elég is lenne.
A szintidő idáig 10 óra, tehát nagyon megszakadni nem kell.
Autóval eljön ide a család, aztán ha nagyon lóg a belem, akkor ügyesen sétálgattam egy jót éjszaka és hazamegyek aludni. Ennyi.
Ha valami csoda folytán lesz még erőm és továbbmegyek, akkor az már hab a tortán.
Remélem lesz majd olyan évem, amikor valóban felkészülten is odaállhatok a rajzhoz. Akkor meg jó lesz egy kis helyismeret.
Tehát van egy kis cél is most előttem és azon túl, hogy végre kezdek magamra találni legalább a hegyek közt tölthetek pár napot is.

Ezen a héten még mocorgok ahogy tényleg jónak és építőnek érzem, aztán jövő hét kedd-szerda táján indulás.