Kétheti vegyes

Sok minden történt, nem is tudom hol kezdjem?!

T100 napján fiammal futottam. Élete első félmaratoni terep távját nyomta.
Bevállalta a kölök és meg is csinálta!
Pedig nem volt egy egyszerű nap, ezt sokan bizonyíthatják. Meleg volt a javából.
A Piliscsabai Negyvenesek rövidebb távjait már teljesítettük a korábbi években, de most a 20-as került sorra.
Nem ragozom.
Nincs is csodálatosabb érzés, mint amikor az ember a kölkével futhat a napfényes, tavaszi erdőben!!!

Asszem nekem is épp elég volt ez a táv.

Edzőkörnek sem lenne rossz, de gyanítom, hogy már nem lesz túl sok időm koptatni az itteni ösvényeket...

Aztán következett egy horrorisztikus hét. Hajnaltól estig lótásfutás.
A későbbi nyugodt életért most hatványozott pörgéssel kell előre fizetni. Nem esik jól és nem is bírom...
Összesen egy szombat hajnali futásra tellett. Szombat, vasárnap még ráhúztam egy kicsit a munkára, nehogy pihenjek má' egy kicsit.

Közben megjött a második vérvétel eredménye is miszerint a vasam helyrejött.
:)))
Persze...

Viszont a terheléses vércukor mérés eredménye nem lett túl fényes. Nehezen szívódik fel bennem a cukor és a második órában viszont a túlzott inzulintermelés hatására a vércukrom a minimál alá zuhan. Vigyázni kell, mert ebből később bármi is lehet. Mondják a szakik.
Szóval: Nó sok zukker!

Az az igazság, hogy amíg nem futottam, akkor egy teljesen normális embernek éreztem magam.
Most egyre betegebb vagyok - vagy legalábbis annak érzem magam.

Próbálok annyi mindenre figyelni, hogy az már túlzás. Ne egyek tejterméket, ne egyek cukrosat, se sok húst, se sok gyümölcsöt, ne igyak édeset...
Legeljek? Basszameg!

Az ezen való rágódás meg akkor se tenne jót, ha amúgy rendben lennék.
De nem vagyok.
Van nap, hogy azt érzem, hogy max a lélegzéshez van energiám, de arra is csak úgy, hogy kicsit kinyitom a szám és azon hagyom, hogy a levegő magától áramoljon.
Komolyan.

Futástól, mint mozgásformáról nagyon messze vagyok, nemhogy edzéstől...

Azért arra gondoltam, hogy most hét végén, ha már mindent kifizettünk, legalább kimegyünk Emővel Annecy-be egy kis alpesi levegő szívására, miegyébre. Csütörtöktől hétfői annyi minden történhet?! Hátha ragad rám valami ott kint.
Egész beleéltem magam.
Amikor futók - értsd: aktív futók - közelében vagyok, olyan könnyűnek tetszik ez a futósdi. Aztán amikor belekezdek, akkor az első 100 m után rájövök, hogy kevés vagyok ehhez.
Jól el is rendeztük a dolgainkat, de tegnap egy rossz mozdulattal megpecsételődött a sorsom.
Estére már csak feküdni bírtam, azt is kínok közepette.
Már csak röhögök az egészen.
Ilyen még úgy sem volt. Egyszerre erőtlenség, gyengeség és derékfájás, teljes mozdulatlanság.
Mindig van lejjebb :)!

Szóval redukálódtak a célok.
Egyelőre kiegyeznék azzal, hogy normálisan eljutok a wc-ig.
Vagy a zuhanyzás luxusa sem jönne rosszul, de az egyelőre nagyon távolinak tűnik.

Lassan veszélybe kerül a jövő évi UTMB is mert nem lesznek meg a pontjaim. Beszarás, ezt nem gondoltam volna...