Süss fel nap...

A február végi produkcióm annyira elvette a kedvem, hogy inkább nem is írtam, mert megint gyászkeretes lett volna. Azt meg már tényleg unom.
A teljes összeomlásból aztán szép lassan kievickéltem, hisz azért megvan a magyarázat erre a gyatra hónapra, csak épp nehéz elfogadni a tényeket.
Mind szintben, mind km-ben messze elmaradtam a tervezettől, de átvészeltem és ez a lényeg.

Lassan a tavaszi idővel mintha én is ébredeznék.

Annyira megörültem a napnak, hogy már elővettem a 3/4-es gatyómat is. Monnyuk még fagy reggelente, de ez nem zavar. Sőt, így még egész tűrhető futóterep adódik.

Azért a március végi EcoTrail már vészesen közeleg, de ennek ellenére nem hagyom, hogy kizökkentsen a megszokott ritmusból. Maradok inkább a lassú  szint és kili gyűjtésnél. Mostanában körülöttem mindenki megszállottan sebességre edz. Nem tudom hova ez a sietség? Amíg bőséges kiaknázatlan tartalékok vannak a lassú tartományban teljesen felesleges gyorsítani.
Igen, gyorsulunk, persze, aztán meg gyalogoljuk a végét?

Áhhh, szlórán forevör!

Ilyenektől meg fut a hátamon a hideg, bár már kicsit unalmas a széptáj+futó+rajt+cél+szenvedés dramaturgia, de azért összességében ez van igazából is:

Lassan  elindul a balatoni lejárkálás is, így új futóösvények lesznek becserkészve. Azért nem mondom, hogy nem várom a késő tavaszi Balaton-felvidéki csoszogásokat. Már szépen el is terveztem, hogy futás/bringa kombóval járok a gyárba. Egyik nap futva oda, bringával vissza, majd másnap oda bringa vissza futás.
Kinéztem pl. ezt az útvonalat.
Lehet, hogy nem ez lesz, de vmi ilyesmit azért bepróbálnék... (No, ezzel jól el is árultam hova mennénk...)

Addig meg maradnak a tavaszodó budai és pilisi ösvények...