Téli XL

Igen, egy hete volt, csak nem jutottam oda, a gép elé.
Ide...

Nagyon jó volt.(Bizonyos szempontból.)
Futásszakmailag mindenképpen.

Lehet, hogy ez nem egy versenyszemléletű hozzáállás, de én azt nevezem jó futásnak, amit élvezek, aminek a végén jól érzem magam és nem élet-halál harcként emlékszem vissza rá.

No ez ilyen volt.

Nagyon nyugisan, nem erőlködve, pulzusra figyelve mentem.
Arra gondoltam, hogy frissítést nem viszek magammal, csak egy müzliszeletet, mert alacsony intenzitáson, hidegben sok nem kell nekem ilyen időtávon.
Bejött.
Lajosházánál vártam, hogy lesz vmi folyadék, de nem volt.
Nem estem kétségbe, hisz még alig több mint fél órája voltam úton.
Mátraszemntimrén már pont jókor jött egy tea, ami kettő lett. Monnyuk 2 dl. Majd 2ó-t mentem eddig, szóval nem lehetett gond, télen 2-3 órára még nem kell frissítő.
Gondoltam, Galyán a Gertrúd presszóban majd megint ihatok vmit. A magammal vitt egyetlen müzliszelet csomagját út közben lassan megbontottam és eszegetni kezdtem. (Ezt a fajtát szeretem a legjobban, mert ez nem olyan száraz állagú, mint a többi, hideg időben sem fagy meg és folyadék nélkül is jól csúszik.)
Ezen a részen végre normálisan futni is lehetett mert egyrészt tartott a hó, másrészt a gyalogosokat sem kellett egy nyomtávon előzgetni.
Persze Gertrúd helyett egy fizetős!!! frissítőpont volt Galyán, tehát az ivás megint ugrott.
Sebaj, haladtam tovább.
Lefeléken nem nagyon eresztettem, mert féltem, hogy a mély hóban rálépek vmi nem kívánt dologra.
A Nyírjes-erdészház utáni emelkedőt meg tudtam futni, ez a szakasz mindig mutatja az aktuális állapotom. Most jó volt.
Gondolkoztam, hogy a pontként nem szereplő és kis kitérővel elérhető Vörösmarty-th-hoz bemenjek-e, vagy reszkírozzak a Pisztrángos-tóig, de utólag jól döntöttem, hogy bementem. A ponton lévő leves baromi tömény és sós volt, így nem voltam benne biztos, hogy a vízháztartásom egyenlegét pozitív irányba billentette...
Innen kellemetlen, szűk és süppedősen havas ösvényen haladtam a tóig, ami nem is volt tó és inni sem lehetett, viszont volt zsírosdeszka, amit én nem vettem igénybe.
Még szerencse, hogy nem toltam neki, mert itt már biztos fejre álltam volna.
Kiváncsi voltam, hogy a rendszeres mászások hatására hogy élem majd meg Gabi-halálát?
Szinte nyugtatólag, pihentetőleg hatott. Lassan majszoltam a szeletem és folyamatosan haladtam, közben meg azt éltem meg, hogy pihenek. Nagyon jó volt.
Utólag visszanézve az edzéseken is mért 600m/h-s VAM érték felett voltam végig.
Híjnye, de jó lenne ezt tudni 20 óra után is!
Felérve végre volt tea, de vmi borzasztó porból, így egy pohár sok is soknak tűnt.
Lefelé aztán már csak az élvezkedés maradt.
Kerülgettem a túrázókat, vigyáztam a jégen és hipp-hopp bent is voltam.
3dl tea és 3/4 müzliszelet elégnek bizonyult.

Jóleső fáradtsággal, elégedetten.
Soha rosszabbat.
Hazafelé azt éreztem, hogy legszívesebben megint mennék egy kört.

Jó zárása volt ez a januári hónapnak.
Az eltervezett 10.000m/hó emelkedést még a hétfő-keddi mászásokkal meg is csináltam, így 10.135m lett a vége. Ennél már csak jobbakat szeretnék.
Baromi módom javulnak a köridőim adott pulzus mellett. Mondjuk ezt nem nehéz most megcsinálni, majd 2-3 hónap múlva nem fognak ennyire javulni...

A januári minimál program - nem lebetegedni, nem lesérülni, kicsit azért mocorogni - működött, most jó lenne egy hasonlóan egészséges februárt prezentálni és akkor még akármi is lehet...

Kedvem jó,
Futni jó,

Más nem is kell...