viszont nem kezdődött rózsásan...
Kedden igazi nincskedvem, gyengevagyok, nemmegyez futást produkáltam. Többször belesétálva, derékfájósan...
Tegnap meg csak nap végére jutott egy kis tavi körözés a sötétben.
Ezt legalább élveztem.
A szél süvöltése és az eső kopogása helyre billentett egy kissé.
A derekam bepróbálkozásait még csírájában próbálom elfojtani, bár összességében meg kell valljam, hogy igazán fájdalom nélküli futásom hetek, hónapok óta nem volt. Egy kis combhajlító, egy kis térd, egy kis gerinc... Mindig van valami menedzselni való. Nem is tudom milyen lehet az, amikor csak elfárad az ember, amikor csak a futásra kell koncentrálni.
Próbálok nem belemenni semmi csúszkálós, mélyavaros, zűrzavaros szituba, mert van bajom elég, nem hiányzik plusz sérülés mellé.
Végre jövő héttől a napirendünk is normalizálódik, így visszaállnak a reggeli kocorászások. Az alap körömet kiegészítem még 2 kilivel és 150 szinttel, mert a havi 10.000 m-ért tenni is kell valamit...
Amint romlanak a talajviszonyok könyörtelenül elkezdem a mászásokat. Fel-le, mint egy házmester...
A torna nagyon jól megy, a nyújtásokat is újra rendszeressé tettem - a futás utániakon túl.
Lehet ebből még akármi is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése